Mi a különbség az amstaff és a pitbull között?

Talán az egyik legtöbbet feltett kérdés a fajtával kapcsolatban, mégis a legtöbben csak homályos válaszokat tudnának rá adni. Ha kicsit körbenézünk ebben a témában, akkor bizony találhatunk mindenféle magyarázatot. Néhány kiragadott példa:

„Az amstaff nagyobb, a pitbull inkább szálkásabb, vékonyabb a feje.”
„Az amstaff a családbarát, a pitbull a harci kutya.”
„Semmi különbség nincs köztük, csak divat máshogy nevezni őket.”

Nos, sejthető, hogy ha egy témában nagyon sok a különböző vélemény, akkor annyira azért nem egyértelmű a válasz. A staffik és a pitek közti különbség meghatározását pedig több dolog is bonyolítja. Mit is nevezünk pontosan amerikai staffordshire terriernek, mit is értünk pitbull alatt; hogy viszonyul egymáshoz a két fajta története és mik is azok a szervezetek, amik egy fajta standardjét jegyzik?

A közös múlt

Az 1800-as években sajnos nagy népszerűsége volt annak, hogy különböző állatokat harcoltassanak egymással. Nagy-Britannia melegágya volt az ilyen rendezvényeknek, patkányok, borzok, ökrök, medvék és persze kutyák is szerepeltek ezeken az eseményeken, csak hogy néhány példát említsünk. A kutyák tekintetében ekkor még nem beszélhettünk fajtákról, egyszerűen viadorkutyák léteztek, amiket a siker érdekében folyamatosan úgy kereszteztek egymással, hogy a lehető legoptimálisabbak legyenek a véres játékra. A tenyésztésbe sokféle kutyát bevontak, így a gladiátorkutyák mérete és testfelépítése nagyon különböző volt, de az évek során egyre inkább lecsiszolódtak a hátrányosabb tulajdonságok és létrejött egy viszonylag egységes kinézetű állomány.

Ezeknek a kutyáknak nem volt fajta megnevezése, különböző néven illették őket, például half and half vagy bull and terrier, utalva ezzel arra, hogy többféle kutyát bevontak a keresztezésbe. Egy másik ilyen elnevezés, amit használtak, a pit bull vagy a pit dog volt. A pit angol szó, ebben a vonatkozásban gödröt, vermet jelent és azért hivatkoztak így ezekre a kutyákra, mert a viadalok harctere sokszor egy földbe ásott nagyobb gödör volt.

1835-ben a Brit Parlament elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényt, amivel véget szeretett volna vetni az állatok harcoltatásának. A jogalkotásnak valóban volt eredménye, de teljesen nem tűntek el ezek az események, hiszen maradt egy réteg, ami titokban, illegálisan továbbra is rendezett harcokat, kutyák szerepeltetésével is. Az 1800-as évek közepén az Amerikába vándorló angolok és írek magukkal vitték ezeket a kutyákat is. Az új kontinensen szintén voltak, akik harcra használták ezeket az ebeket, de elindult egy folyamatosan erősödő másik irány is, ami azoknak az embereknek a törekvését jelentette, akik meglátták ezekben a kutyákban a bennük rejlő lehetőséget. Azaz szakítottak a múlttal és elkezdték a kutyákat küllemre és viselkedésre szelektálni, azzal a céllal, hogy egy társat hozzanak létre, aminek a természete családbarát, de fizikuma és intelligenciája remek munkakutyává is teszi.

UKC, AKC, ADBA – elnevezések és a standard

Ahogy szélesebb körben kedveltek lettek ezek a négylábúak és a tudatos tenyésztés hatására egyre inkább hasonló megjelenést és egységes jellemet mutattak, úgy igény mutatkozott a fajta bejegyzésére és a kutyák törzskönyvezésére. Miután az AKC (American Kennel Club) szervezet nem törte össze magát a sietségben, hogy bejegyezzen egy olyan fajtát, aminek nincs 100%-ban kialakult kinézete és a hírneve is elég kétes, ezért a tenyésztőkből álló csoport 1898-ban létrehozott egy új szervezetet UKC (United Kennel Club) néven és elkezdték törzskönyvezni a kutyákat, amerikai pit bull terrier néven.

UKC díjnyertes, Rumor nevű amerikai pit bull terrier (BarTin Kennel)

Az amerikai „minden jobb, ha nagyobb” szemlélet ezeken a kutyákon is megfigyelhető volt. A tenyésztés során a kutyák mérete megnőtt az eredeti viadorkutyákéhoz viszonyítva és valamennyit a mozgékonyságuk, rugalmasságuk is csökkent (persze még így is kiemelkedő volt a legtöbb fajtához viszonyítva). A fajta kedvelői egy részének ez nem tetszett, többen úgy gondolták, hogy túlzottan elpuhult az eredeti tulajdonságaihoz mérten. Így 1909-ben létrejött egy újabb szervezet ADBA (American Dog Breeders Association) néven, ami szintén elkezdte törzskönyvezni a kutyákat, hasonlóan, amerikai pit bull terrier néven. Céljuk, hogy a kutya megjelenése, fizikuma, attitűdje jobban hasonlítson az eredeti gyökereihez, ennek megfelelően a szervezet által törzskönyvezett (és tenyésztett) kutyák kisebbek, mozgékonyabbak, szárazabbak, mint a UKC kutyái és az álláspontjuk szerint a küzdőszellem megtartása is fontos szempont (természetesen nem harccal, hanem különböző sportokkal, versenyekkel elérve ezt).

ADBA által regisztrált, Harpyia nevű amerikai pit bull terrier (Infinite Power Kennel)

Az évek múlásával egyre jobban elfogadottabb és elterjedtebb fajta lett az amerikai pit bull terrier (a 20-as években még médiaszereplése is volt a fajtának egy sorozatban), így erre reagálva az AKC is úgy gondolta, hogy eljött a megfelelő idő és elkészítettek egy fajta standard leírást, ami alapján be tudta, be akarta jegyezni a kutyákat. Viszont a szervezet továbbra is fenntartotta korábbi álláspontját, miszerint teljesen el akar határolódni a kutyák sötét múltjától. Egy kiegyensúlyozott, emberközpontú, jellemében és fizikai megjelenésében is egységes fajtát kívánnak elismerni (ami így alkalmas kiállítási célokra is) és ezt az irányelvet a standard leírás mellett az elnevezéssel is egyértelművé akarták tenni, így bejegyezték a fajtát 1936-ban, eredetileg Staffordshire Terrier, majd az összekeverhetőség elkerülése végett pontosítva, amerikai staffordshire terrier néven.

AKC díjnyertes, Stingray nevű amerikai staffordshire terrier (Cimar Kennels)

Amerikai staffordshire terrier vs amerikai pit bull terrier

Leegyszerűsítve tehát, ha törzskönyvezett kutyákról beszélünk, akkor ez a két fajta kerülhet szóba. Jogosan merül fel a kérdés, hogy van e különbség a két fajta között, és ha van, akkor mi. Erről megoszlanak a szakértői vélemények is. Az mindenképpen kijelenthető, hogy a két fajta azonos génállományon osztozkodik. Nagyjából száz évvel ezelőtt, többekben úgy fogalmazódott meg a gondolat, hogy az amstaff egy olyan fajta, ami továbbra is bátor, de nem agresszív; illetve küllemét tekintve erősen standardizált. A pitek pedig magukban hordoznak az eredeti viadorkutyákhoz hasonló elszántságot, és a tenyésztésük során inkább a munkakutya, mintsem a showkutya volt a cél.

Ez egy tankönyvben szépnek hathat, de a gyakorlatban közel sem ilyen egyszerűen elkülöníthető a két fajta. Az amstaff állomány viszonylag azonosan néz ki, de ennek ellenére a standard csak körülbelüli méreteket ajánl. Elmondható, hogy az eredeti amerikai pit bull terriernél erősebb csontozatú, teltebb izmú, szélesebb mellkasú; vérmérséklete pedig nyugodt. Akkor miért nehéz a megkülönböztetésük? Azért, mert a sok eltelt évtized alatt a legtöbb APBT attitűdje szintén elhagyta az egykori harcos szellemet. A kutyákon szintén megfigyelhető a masszívabb (és egyben teltebb) testfelépítés, és már sokkal kevésbé játszik szerepet a tenyésztésben a funkció, mint a küllem, így gyakorlatilag vannak olyan vérvonalak, amik teljesen megegyeznek tulajdonságaikat tekintve az amstaff fajtával. Konkrétan léteznek úgynevezett dual registered (azaz kettős bejegyzésű) kutyák, amik papírjuk szerint AKC amerikai staffordshire terrierek és egyben UKC amerikai pit bull terrierek is.

„De a Pitbullok feje vékonyabb”

Valóban, a fajta, amit az UKC és az ADBA eredetileg bejegyzett, egy kisebb, szárazabb izmokkal rendelkező, fürge kutya elképzelése volt. Így tehát ha az eredeti pit fajtára hivatkozunk, akkor az állítás megállja a helyét. Ha egymás mellé rakjuk a két végletet, azaz egy ADBA által is favorizált, szálkásabb izmokkal rendelkező pit és egy AKC által jegyzett, telt izomzatú staffi van egymás melletti képeken, akkor könnyű beazonosítani a két fajtát. Ellenben vannak olyan törzskönyvezett kutyák, ahol ezt a vonalat lehetetlen határozottan meghúzni (főleg csupán ránézésre), mert napjainkban nagyon hasonló is lehet a két fajta kinézete.

Balra egy ADBA által preferált kondícióban lévő amerikai pit bull terrier; középen a kutya, akire szimplán amerikai pit bull terrierként szoktunk hivatkozni, jobbra pedig egy amerikai staffordshire terrier látható.

Az elnevezések harca

A szervezetek és törzskönyvek alapján kijelenthetjük, hogy mindkét fajta valós, hivatalosan is létező fajta. A hétköznapokban megfigyelhető hozzáállás pedig két „táborra” osztja az embereket. Az egyik csoport, aki az eredeti, gladiátor, majd munkakutya pozitív tulajdonságait és a fajta gyökereit jobban védi, illetve küllemben a szálkásabb megjelenést preferálja; ők elnevezésben inkább az amerikai pit bull terriert támogatják. Akik pedig a több, mint 80 éve külön fajtaként tenyésztett, családi társ beállítottságú, küllemét tekintve teltebb izmokkal rendelkező, show célokra is jól felhasználható kutya mellett teszik le a voksukat, azok pedig az amerikai staffordshire terrier névre, és a mögötte lévő ideológiára büszkék inkább. Sajnos előfordul, hogy a két tábor rivalizál egymással, vélt vagy valós okok miatt, de ennek kifejtése egy újabb hosszabb cikket érdemelne. Az esetek döntő többségében viszont elmondható, hogy aki szereti az egyik fajtát, az elfogadja vagy kedveli a másik fajtát is. Ráadásul a két fajta közti különbségek ellenére még így is sokkal inkább „testvérfajtáról” beszélhetünk, mintha bármilyen más fajtával vetnénk őket össze.

„Neked nem is olyan kutyád van”

A fenti sorral is gyakran lehet találkozni sajnos sok esetben. Emiatt még egy dolgot meg kell említenünk, mikor a két fajta összehasonlításáról beszélünk. Mégpedig a keverék kutyusokat. A törzskönyvezett, bejegyzett kutyák olyan fajták, ami a papírjukban van. De mi van a papír nélküli kutyákkal? A hétköznapokban bull-típusú keverékeknek szokták nevezni őket. Még akkor is, ha egyébként nagyon hasonlítanak egy fajtatiszta kutyára. Viszont amikor valaki szaporítótól vásárol kutyát, akkor a származás és a családfa korábbi ágai legtöbbször nem ellenőrizhetőek és könnyen lehet, hogy az egyik felmenő például egy tacskó keverék volt, ami mondjuk pont a vásárolt kutya küllemén látszik, csak annyira, hogy ne legyen teljesen staffi vagy pit a fej formája, mérete, vagy bármilyen kisebb részlet a kutyán. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kutya kevesebb lenne vagy hogy nem lesz egészséges. A lényeg csak annyi, hogy ha törzskönyv nélküli kutyánk van, akkor hivatalosan nem állíthatjuk 100%-ban, hogy az olyan fajta, amilyennek gondoljuk. Ez általában semmi problémát nem szokott jelenteni a hétköznapokban, csak azért érdemel pár sort a téma, mert egy-egy megosztott képnél szoktak néha olyan kommentek születni, amik rosszindulatúan a kutya fajtáját vitatják. Az ilyen jellegű ellenségeskedést nem támogatjuk. Fotóról egyébként is nehéz teljes képet kapni egy adott kutyáról, ráadásul azért sem érdemes belemenni a kutya vérvonalának boncolgatásába egy kép alapján, mert hivatalos tenyésztők között is vannak eltérő vélemények azzal kapcsolatban, hogy milyen tulajdonságok támogatandóak a kutyán, ezért fajtatiszta staffordok/pitek között is lehet jelentős különbség.

Mi az a pitbull?

Utoljára pedig a Pitbull elnevezést érdemes tisztába tenni. Az összehasonlításban két külön fajtát említettünk meg. Az egyik az amerikai staffordshire terrier, amit szoktak staffi, amstaff, AST, amerikai staff, stafford néven is becézni többek közt. A másik az amerikai pit bull terrier, aminek ez a hivatalos neve, de gyakran rövidítik pitnek vagy APBT-nek is, de ami érdekes, hogy a hétköznapokban utalnak rá pitbull elnevezéssel is. A probléma abból adódik, hogy nem mindenki érti ugyanazt pitbull alatt. A fajta rajongói, követői egymás közt lehet, hogy így hivatkoznak a kutyára, de számukra egyértelmű, hogy mit jelent. Azok, akik nincsenek tisztában a kutya hátterével, azok viszont éppen azt értenek pitbull alatt, amit csak akarnak… Ez nyilván nem tesz jót a fajta hírnevének. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy bull-típusú kutya a hírekben szerepel negatív környezetben, akkor az automatikusan pitbullként van említve. Eredetileg a pitbull (vagy pit bull) egy összefoglaló név volt és főként a gladiátor kutyákból kialakult fajtákra használták, tehát pit bull volt minden amerikai staff, amerikai pit, staffordshire bullterrier, amerikai bully és néha még az amerikai bulldog is helyet kapott a felsorolásban. Tehát nincs baj a pitbull szó használatával, csak érdemes átgondolni, hogy mit is értünk pitbull alatt az adott szituációban.